1982-2009
Gyermekkor:
Marian Cozma 1982. szeptember 8-án látta meg a napvilágot Románia fővárosában, Bukarestben. Édesapja, Petre Cozma és édesanyja, Mariana a város egyik legszegényebb negyedében, a Nicolae Parau utca 18-as házában nevelte fel három gyermekét szeretetben, hitben, békességben. Édesapja és édesanyja is tagja volt egykoron Románia férfi- illetve női kézilabda válogatottjának.
Két húga volt Mariannak, a tizenegy hónappal fiatalabb Ionela Negrila és a hét évvel fiatalabb Alexandra. Idősebbik húgával, Bisaval, ahogy Marian hívta, szoros volt a kapcsolatuk. A lány nagyon fiús volt, ezért állandóan bátyjával volt, együtt jártak el szórakozni a barátokkal. Marian szerette, ha a húga vele volt. Alexandra volt Marian gyengéje, állandóan vigyázott rá, gondoskodott róla.
Kiskorában sokat focizott a szomszédos Tei parkban, előfordult, hogy két-három órát is eljátszott a barátaival. Nagyon szerette a természetet. Szeretett a szabadban lenni. „Fogott egy pokrócot, kiment a szigetre, napozott, s ott ült két-három órát, …” . Ilyenkor szívesen figyelte, hogyan repülnek a madarak. A madarak iránti szeretetéből ered Marian Cozma beceneve, a Madár, vagy románul Păsărilă. Édesapja mesélte el azt a közös emléket, ahonnan származik ez a becenév: „Amikor kisfiú volt, minden télen elmentünk madarat fogni (…). Mariannal pedig húsvétkor, húsvét reggelén a madarakat eleresztettük, hadd legyenek szabadok. Ezért becézik Madárnak, nem a magassága miatt.”
Másik kedvenc elfoglaltsága a halászat volt. „Este szólt apának vagy anyának, hogy készítsenek egy kis puliszkát, reggel négykor felkelt, kiment a tóra halászni, s előkerült valamikor este, vagy csak másnap.”
Iskolái:
Bukarestben, a 30-as számú Ghica Voievod Általános Iskolába járt. Idősebbik húga, Ionela is ebbe az iskolába járt. Marian még itt is óvta, féltette húgát és meg is védte, ha szükség volt rá.
Majd az általános iskolát sikeresen elvégezve nem vették fel középiskolába. Így legjobb barátjával Borboaca Adriannal, ahogy ő hívta Kacsával, az Elecrtoaparataj Szakiskolába jelentkezett. Öt év alatt végezte el a szakiskolát és ez idő alatt a középiskolát is. Már akkor is nagyon szerette mindenki, hatalmas szívvel fordult embertársai felé. „… az egyedüli fiú volt az osztályban, s úgy vigyázott a lányokra, mint a szeme fényére. Nagyon szerette, nagyon tisztelte mindenki…”
Barátaival töltötte minden szabadidejét. Együtt biliárdoztak, futottak, buliztak vagy táncoltak a diszkóban. Marian nagyon szeretett táncolni és szórakozni.
Mariant édesapja a testnevelési egyetem felé irányította. Több élsportolóval, például a román labdarúgó válogatott kapusával, Dani Comannal (…) a pitesti Testnevelési és Sport Egyetemre iratkozott be.” Az egyetem dékánja személyesen is ismerte Mariant, aki az egyetem vezetőjének ajánlására elkezdte a mesterképzést a bukaresti egyetemen. Cozmanak tavaly kellett volna befejeznie a tanulmányait, de sajnos már nem érte meg.
Kézilabda pályafutásának kezdete:
Marian 14 évesen ismerkedett meg és kezdett el kézilabdázni édesapja egykori edzőjénél. Három év alatt annyit fejlődött a játéka, hogy 17 évesen bekerült a Dinamo SK csapatába. Szorgalma és elkötelezettsége a sport iránt hat hónap alatt az első számú csapathoz, a Dinamo Bukaresthez segítette. Petre Cozma elmondta, hogy fiát három remek szakember, Kecskés János, Mihai Stark és Ian Mocanu irányította a magas szintű sport és a remek teljesítmény irányába. Nekik is nagy szerepük volt abban, hogy Marian elérje a világklasszis színvonalat.
Marian Cozma, mint profi sportoló:
Dinamo Bukarest felnőtt csapatához 18 éves korában került. A fővárosi csapatot erősítette egészen 2006 nyaráig. Ez idő alatt szép sikereket ért el a Dinamoval, román bajnokságot nyert és kupagyőztesek lettek. Míg az EHF-kupában a legjobb nyolcba jutott csapatával.
2005 márciusában a beállóst az utcán brutálisan megtámadták. Az ősi rivális, a bukaresti Rapid fanatikus szurkolói felismerték és késsel rátámadtak. A hátán ejtettek egy kilenc centiméter hosszú és három centi mély vágást. „A támadás nem változtatta meg, egyszerűen túltette magát a történteken.”
Román válogatottsága:
Marian Cozma profi játékos karrierje során 60-szor ölthette magára a román válogatott mezét. Válogatottbeli mezszáma a 82-es volt, utalva ezzel a születési évére. A román válogatottban 115 gólt szerzett.
A 2009-es horvátországi világbajnokságon a magyarokkal egy csoportban szerepelt a román válogatott. Marian kevés szerephez jutott a világversenyen. A mieink elleni csoportmérkőzésen is csak perceket játszott és egy gólt dobott. Ez után elégedetlenül nyilatkozott és felmerült benne, hogy lemondja a válogatottságot, amit kis idő múlva meg is tett. Édesapja kijelentette, hogy ha már nem Aihan Omer lesz a román szövetségi kapitány, akkor örömmel visszatér a válogatottba.
Veszprémbe szerződése:
Az MKB Veszprém KC vezetősége 2005-2006-os Bajnokok Ligája (továbbiakban: BL) idényben figyelt fel az óriási termetű, 211 cm magas beállósra. A Dinamo Bukarest egy csoportban szerepelt a bakonyi csapattal, és mind a románok, mind Marian nagyszerű teljesítményt nyújtott a két mérkőzés folyamán. Cozma a két mérkőzésen összesen 12 gólt dobott, ebből kilencet a veszprémi mérkőzésen. Ezzel a teljesítményével felhívta magára a bakonyi vezetők figyelmét, akik a visszavágón már kész szerződéssel várták a román válogatott beállóst. A mérkőzés után alá is írták a megállapodást, annak ellenére, hogy Madárnak több kérője is volt. Többek között szerette volna megszerezni őt Nagy László, a magyar válogatott játékosának csapata, a Barcelona. Veszprémbe igazolása annak tükrében nagy eredmény a magyar csapat szempontjából, hogy Marian nagy álma volt, hogy egyszer a Barcelona csapatában játsszon. Ragaszkodott a veszprémi együtteshez, éppúgy, mint az ügyvezetőhöz, Hajnal Csabához, aki apja helyett apja volt Magyarországon.
2006 nyarán érkezett meg Veszprémbe. Gulyás Péter, a csapat balszélsője: „Megjött egy lakli, aki kicsit ügyetlen volt a labdával. Mindenhova fényképezőgéppel járt. Úgy is hívtuk, hogy turista. Az elején olyan nehezen illeszkedett be a csapatba, de akkor is csak vigyorgott, mosolygott azon, hogy mi azt mondjuk neki turista.” Ekkor a dunántúli csapatnak Zdravko Zovko volt az edzője. Amikor Marian elkezdte az edzéseket, akkor a horvát edző csak négy játékosnak tartott edzést, köztük Cozmanak és Dejan Pericnek is. A szerb válogatott kapus is egy időben igazolt Veszprémbe Madárral. Első találkozásukra Peric így emlékszik vissza: „Ha megismerkedem valakivel, mindig meghatározó számomra az első megérzés. Marian vidám, őszinte srác benyomását keltette bennem.”
Madárka szegény körülmények között nőtt fel, de veszprémi három éve alatt már jó módban élt. Nála mindig a család volt az első, támogatta őket anyagilag is. Édesanyjával naponta többször beszélt telefonon. Öt nyelven beszélt, többek között veszprémi évei alatt megtanult magyarul is.
Veszprémi évei:
Első évében, Zovko edző idején keveset játszott, csak a kisebb meccseken kapott szerepet. Második évében, Mocsai Lajosnál nagyobb bizalmat kapott és az ő kezei között fejlődött nagyon sokat Marian. Mocsai rendkívül jó pedagógus is amellett, hogy remek szakember, és ez a plusz kellett ahhoz, hogy kiváló játékos váljék a beállósból. Csoknyai István, az MKB Veszprém másodedzője és a magyar férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya fogalmazta meg, hogy miért vált Marianból ilyen remek játékos: „Rövid időn belül azért tudott ilyen magasra jutni, mert alázattal tisztelte, szolgálta a sportágat és szerette a társait.”
Egy átlagos testalkatú kézilabdázó tehetetlennek bizonyult az óriás beálló mellett. Magasságából adódóan könnyen megjátszható volt, és nagyon jó játékos kapcsolat alakult ki közte és a szerb-magyar állampolgár Nikola Eklemovics között. Magasan betette neki a labdát középre és a védőknél egy fejjel magasabb Marian egy kézzel könnyedén elkapta, s kapura fordult vele. Nem lehetett megfogni. Másik hatásos fegyvere volt, amikor kimozdult a falból, labdát kapott valamelyik társától és visszafordulva a kapu irányába hatalmas átlövés gólokat dobott.
Szép sikereket ért el a veszprémi csapattal az ott töltött három szezonja alatt. Első szezonjában az együttes felemás teljesítménnyel zárt. A bajnokságban hat év után elhódította tőlük az első helyet a Pick Szeged kézilabda csapata, ugyanakkor a Magyar Kupa győzelemmel tudták kárpótolni a szurkolókat. A 2007/2008-as szezon már neki is és a csapatának is jól sikerült. Ő Mocsai mester kezei alatt sokat fejlődött, többet játszott, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy év kihagyás után ismét ők legyenek a bajnokok. Míg ebben az évben a Magyar Kupa döntőjében maradtak alul az Tisza-parti alakulattal szemben. Elértek még egy hatalmas sikert 2008-ban, ugyanis 16 év után sikerült ismét megnyerniük az EHF Kupagyőztesek Európa Kupáját (továbbiakban: KEK). A 2008/2009-es szezon is remekül kezdődött az MKB-s fiúk számára. Februárig, Marian tragikus haláláig veretlenül vezették a Magyar Bajnokságot és Bajnokok Ligája csoportjukban is közel kerültek a továbbjutáshoz. Marian 72 bajnoki mérkőzésen öltötte magára az MKB-s mezt és ez alatt 228 gólt szerzett. Halála előtt hosszabbította meg szerződését a klubbal. A BL továbbjutás összejött Ilyés Ferencéknek Madárka halála után. A beállós emlékére pedig megnyerték 2009 májusában a Magyar Bajnokságot.